" nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. "

: )  Nos, ez néha nem olyan egyszerű. Nekem az a rossz, vagy jó szokásom van, hogy nem mondom el az embereknek hogyha megbántanak. Nem érdekel, hogy mennyire fáj, és hogy képes vagyok napokig rágódni rajta, akkor sem mondom el.. Ez azért nem mindig igaz, de általában igen. Ha úgy érzem van értelme annak ha beszélek róla, akkor igen, beszélek. De hogyha tudom, hogy úgyse értené meg az illető, és maximum összevesznénk rajta, akkor inkább magamban tartom. Jobb úgy. Igyekszem lenyelni a sérelmeimet, és túllépni rajtuk. Egy-két embernek már annyi van a rovásán, hogy inkább elfelejtem mindet, különben nem tudnám szeretni, és nekem szeretnem kell őket.

Meguntam a blogot. : D Este vagy holnap átcsinálom. Rászánok időt és energiát és szép lesz. : ) 

Majdnem az igazi nevemet írtam alulra. Jajj : D